A gördülőcsapágyak működés közben megsérülhetnek különböző okok miatt, például nem megfelelő összeszerelés, rossz kenés, nedvesség és idegen tárgyak behatolása, korrózió és túlterhelés miatt, ami a csapágyak idő előtti károsodásához vezethet. Még normál beszerelés, kenés és karbantartás mellett is előfordulhat, hogy a csapágy egy bizonyos működési időszak után kifáradásos leválást és kopást tapasztalhat, ami miatt nem tud megfelelően működni. Röviden, a gördülőcsapágyak meghibásodásának okai nagyon összetettek. A gördülőcsapágyak fő meghibásodási formái és okai a következők.
1. Fáradtsági peeling
A gördülőcsapágyak belső és külső futópályái, valamint a gördülőelem felülete nem csak terhelést visel, hanem viszonylag gördül is. A váltakozó terhelések hatására először a felszín alatt egy bizonyos mélységben repedések keletkeznek, majd az érintkezési felületig kiterjednek, és a felületen gödrök keletkeznek és nagy repedésekké fejlődnek. Ez a jelenség a fáradtság szétesése. A kifáradás miatti hámlás fokozott ütési terhelést, vibrációt és zajt okozhat működés közben. Általában a fáradásos hámlás a fő oka a gördülőcsapágyak meghibásodásának. Általában a csapágy élettartama a csapágy kifáradási élettartamára vonatkozik, a csapágy élettartamának tesztje pedig a fáradási teszt. A vizsgálati előírások szerint 0,5 mm2 területű kifáradási hámlásgödrök előfordulása a futópályán vagy a gördülőelemen a csapágy élettartamának végének minősül. A gördülőcsapágyak kifáradási élettartama erősen szétszórt, és ugyanazon a csapágysorozaton belül a magas és alacsony élettartamuk akár tízszeres, akár százszoros eltérést mutathat. Ez egy másik szemszögből mutatja be a gördülőcsapágyak hibafigyelésének fontosságát.
2. Kopás
A por és idegen tárgyak behatolása miatt a futópálya és a gördülőelem egymáshoz viszonyított mozgása felületi kopást okozhat, és a rossz kenés is súlyosbíthatja a kopást. A kopás eredménye a csapágyhézag növekedése, a felületi érdesség és a csapágyak működési pontosságának csökkenése, ezáltal csökken a gép mozgási pontossága, nő a vibráció és a zaj. A precíziós mechanikus csapágyak esetében a kopás mértéke gyakran korlátozza a csapágyak élettartamát.
Ezen kívül létezik egyfajta mikrovibrációs kopás is. Amikor a csapágy nem forog, a vibráció hatására enyhe és ismétlődő relatív csúszás lép fel a gördülőelem és a futópálya érintkezési felülete között, ami kopáshoz és szakadáshoz vezet, rezgésszerű kopásnyomokat képezve a futópálya felületén.
3. Plasztikus deformáció
Ha a tengely túlzott ütésnek vagy statikus terhelésnek van kitéve, a termikus deformáció okozta további terhelések vagy nagy keménységű idegen tárgyak behatolnak, horpadások vagy karcolások keletkeznek a futópálya felületén. Ez erős vibrációt és zajt okoz a csapágy működése során. Ha pedig bemélyedések vannak, akkor a bemélyedések okozta ütési terhelés a közeli felület leválását okozza.
4. Rozsda
A rozsda a gördülőcsapágyak egyik komoly problémája, és a nagy pontosságú csapágyak a felületi rozsda miatt elveszíthetik a pontosságukat, és nem működhetnek tovább. A víz vagy a savas vagy lúgos anyagok közvetlen behatolása csapágykorróziót okozhat. Amikor a csapágy leáll, a csapágy hőmérséklete a harmatpontig csökken, és a levegőben lévő víz cseppekké kondenzálódik, amelyek a csapágy felületéhez tapadnak, ami szintén korróziót okozhat. Ezen túlmenően, amikor áram folyik át a csapágy belsején, az áram áthaladhat a futópálya és a gördülőelem érintkezési pontjain, és egy vékony olajréteg elektromos szikrát okoz, és elektromos korróziót generál, és egyenetlenséghez hasonló mosódeszkát képez. a felület.
